Lusta crazy transzferált rózsával

A következő bejegyzésben két tanulságos „kísérlet” eredményét szeretném megosztani. Az egyik, a transzferoldatos színes kép készítés eredménye, a másik az egyébként elronthatatlan crazy minta „elrontása”. 🙂 Bár lehet az utóbbival vitatkozni, részletesen beszámolok róla az alábbiakban, hogy én miért érzem úgy, hogy nem sikerült jól a „bolondos”.

A patchwork csoportokban gyakran felmerül az igény fényképes párna, vagy takaró készítésére. Nekem is tervben van egy ilyen gyűjtemény, de amíg keresem a tökéletes megoldást, addig biztosan nem fogok hozzákezdeni. A legegyszerűbb, ám legköltségesebb változat, ha profikra bízzuk a textil képek elkészítését. Létezik számos házi megoldás is, de vagy nem lesz megfelelő a végeredmény, vagy nem lesz tartós. Az általam ismert és kipróbált változatok a jövőben megérnek majd egy külön posztot, de ha tudsz rá jó megoldást, hozzászólásban jelezd nekem! 🙂

Ehhez kapcsolódik a transzferált rózsa története. A pentart traszferoldatot már többször használtam, papírra és pamutvászonra is, maximálisan elégedett voltam a végeredménnyel, ha fekete színről van szó. Tavaly karácsonykor az unokahúgaimnak varrtam „színezd magad táskákat”, ahol a mintát így készítettem el: lézernyomtatóval kinyomtattam a rajzot, és transzferoldat (+kiskanál) segítségével átvittem a fehér vászonra. Vasalás után az eredmény tartós és mosható lesz. Olyan nagy siker volt, hogy a lányok, a táskák mellé ajándékozott textilfilcekkel, azonnal ki is színezték őket! 🙂

Gondoltam, most kipróbálom, hogy színes képek esetében milyen lesz a traszferálás.

Kiválasztottam egy szép rózsás (ingyenesen letölthető) képet INNEN. További képeket találsz még ebben a Pinterest albumban.

Színes lézernyomtatóval ki lett nyomtatva a tükörkép változata. A fehér vásznat maszkoló ragasztó segítségével rögzítettem a konyhapulton. 🙂 Azért a konyhapulton, mert fontos, hogy a felület teljesen sima legyen, és az asztallap a fa-erezete miatt nem olyan egyenletes, mint a csempe. (Persze jobb lett volna, ha ehhez a feladathoz, nem 10 x 10 cm-es csempe van a konyhapulton)

A fülpiszkálót belemártottam az oldatba és átdörzsöltem vele a képet. Óvatosan kell bánni az adaggal, mert ha túl sokat használsz belőle, akkor „elázik” a festék és elfolyik a minta. Érdemes inkább többször átdörzsölni, ha szükséges.

Ezután következik a kiskanál, aminek a domború oldalával erősen dörzsölni kell az oldatos papírlapot. A nyomástól és persze az oldattól a festék nagy része szépen átkerül a vászonra. A sarkánál érdemes néha alákukucskálni, hogy sikerült-e már a művelet, de nagyon vigyázni kell rá, hogy ne mozduljon el a papír!

Biztosan dörzsöltem vagy 10 percig, sőt át is kentem újra a mintát oldattal, mire elkezdett szépen láthatóvá válni a kép.

Ennél a pontnál úgy éreztem, több színt már nem tudok átvinni.

Szerintem nagyon fakó lett a rajz. mellé tettem az eredeti nyomtatottat, hogy látható legyen a különbség:

Végül a „jól bevált” módszerhez folyamodtam. Elővettem a derwent inktense ceruzáimat és kiszíneztem még egy kicsit. Ezt textilmédiummal rögzítettem, majd kivasaltam sütőpapíron keresztül. Erről részletesebben ITT olvashatsz: Festett, tűzött nyuszis kislány

Végül ilyen lett a kész kép. Egyszerűbb lett volna, ha keresek valami rózsamintás anyagot és kivágok belőle egy virágot, de így egyedibb. 😉

A crazy név magyarul „őrültet, vagy bolondost” jelent. A magyar foltos szakzsargonban gyakran „szilánkos” néven találkozhatunk vele. Véleményem szerint mindkét elnevezés jól visszaadja a minta sajátosságát. Hiszen kicsit őrült is és úgy néz ki, mintha apró szilánkokból állna. A blokkminta alapja gyakran ötszögletű, vagy valamilyen teljesen szabálytalan sokszög. Ennek ellenére igyekeztem a rózsás „képeslapom” (téglalapom) köré építeni a kis szilánkokat. Valami hasonló eredményt szerettem volna elérni, mint az alábbi képen látható, de végül a végeredmény szigorúan nézve mégiscsak sérült. Nemrég olvastam, hogy annak ellenére, hogy a crazy mintákban mindig káosz van és „rendetlenség” ezek tudatos rendezetlenségek. Annak ellenére, hogy úgy néz ki, mintha össze vissza szabdalnák a kis darabokat, igen is tudatosan megtervezik melyik folt hová kerül. Szerettem volna én is tudatosan tervezni a színeket és a végleges mintát, hogy a rendetlenség mégis rendezettnek tűnjön, de úgy éreztem nem sikerült. Nem akartam megsérteni a négyszögletű alapomat, és emiatt sokkal nehezebb volt a megszokott „ötszögletű” szilánkos mintát kialakítani. Többször abbahagytam és a végén teljesen belezavarodtam mi hová következik. Azt hiszem, megint túlbonyolítottam. 🙂

Az alapminta ötszögletű és a kunyhóhoz hasonlóan körbe körbe építkezik:

Kiválasztottam az alábbi anyagokat a maradékos dobozaimból.

Elsőként a kép aljára varrtam fel egy darabot.

Átlósan leszabtam az alját, hogy elkezdjem a szabálytalanságot.

A kép oldalát már túl nagynak találtam ahhoz, hogy csak egy darab anyaggal bővítsem a mintát, így megfeleztem az oldalsávot. Természetesen átlósan.

Ezt is megnyirbáltam kicsit.

Az alábbi darab még szabályosnak mondható, ezután veszítettem el a fonalat…addig válogattam az anyagokat, hogy felcseréltem a sorrendet és nem körbe-körbe haladtam…

Ugye Te is látod?

Végül szabtam, varrtam, néha bontottam is. Ha már szabályos „szilánkos” nem lesz, akkor legalább sokszínű legyen:

Amikor elértem a kívánt kispárna méretet (35 cm) Akkor abbahagytam az „építkezést” és négyszögre szabtam a darabot.

Most következik a díszítés. Az IGAZI crazy agyondíszített csipkékkel, szalagokkal, gyöngyökkel és a legkülönbözőbb díszítő-hímzésekkel.

Az én kis rózsás crazy párnám azért LUSTA, mert csak csipkékkel díszítettem és azt sem vittem annyira túlzásba. Megspóroltam a hosszadalmas, aprólékos kézimunkát.

Árokban tűztem a mintát, hogy összefogjam a 3 réteget.

Az „üres” rózsaszín anyagra pedig készítettem egy kis szabadkezes tűzést pici virágokkal:

Végül az egész kapott egy vastag csipkeszegélyt…

…és hátlapot.

Ilyen lett a végredmény a háttérben a legújabb rongyos quiltttel, de rről majd a következő bejegyzésben ejtek pár szót! 🙂